Hungarian Forum, Australia

Hungarian Forum, Australia - Home
FőoldalHírekRendezvényekSzervezetekVersekKapcsolatokRólunk

Szabadságharcos versek

 

1848

Aradi népballada - Jaj, de szépen süt az őszi nap sugára...
Bartal Klári: Emlékezvén 48-ra
Papp Anna: Üzenem..
Petőfi Sándor: Forradalom
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Várnai Zseni: Petőfi márciusa

1956

Bartal Klári: 1956
Bartis Ferenc: Akarjatok élni szabadon!
Bartis Ferenc: És mégis élünk!
Kovács István József: Sortüzek
Magyar Ari: 1956, október 23 emlékére
Magyar Ari: 56 lángja
Magyar Ari: A zászlót emeld csak fel...
Magyar Ari: Gyújtsunk gyertyát
Magyar Ari: Mi az a tűz...
Magyar Ari: Tűzpiros virág
Márai Sándor: Mennyből az Angyal
N. László Endre: Ha megtagadnám
Szentkuti Ferenc: Hősköltemény a pesti srácról
Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel
Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán
Tihanyi Tóth László: Romok között a járdaszélen...
Vörös József: Megrabolt Haza
Weiner Albert: 1956-ban...

 

Mert Hősök voltak!

"A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette."

(Hindy Iván)

A postarabló, a közönséges lótolvaj Joszif Visszarionovics Sztálin kiadta a parancsot a 2. Ukrán Frontnak, hogy 1944. november 7-én el kell foglalni Budapestet. A vörös horda 1944 szeptemberében érte el az országhatárt, elsősorban az 1944. augusztus 23-ai román gyávaságnak, árulásnak köszönhetően. A bolsevik erők augusztusban, szeptemberben végigdúlták és rabolták az országot. Olyan pusztítást végeztek, mint a tatárok és törökök a Kárpát medencében. Sztálin terve azonban nem sikerült. Nemhogy november 7-ére, de még karácsonyra sem tudta bevenni Budapestet. A magyar és német csapatok hősiesen védekeztek, és még a legnagyobb támadások közepette is fenntartották a rendet. A villamosok jártak, a mozik játszottak és az élelmiszer adagját is megkapta mindenki egészen addig, míg az oroszok végleg körbe nem zárták Budapestet. 1945. január 18-án Pest elesett, így a végső ellenállás Budára tevődött át. A magyar csapatokat Hindy Iván vezérezredes, a német csapatokat Karl-Pfeffer Wildenbruch Obergruppenführer vezette. A Budai várba 43.900-an zsúfolódtak össze, fele magyar, fele német katona. Február 10-ére azonban elfogytak a tartalékok. Az összlétszám egyharmada sebesült volt, nem volt gyógyszer, élelmiszer, lőszer. A körülzárt várvédok számára két lehetőség maradt: Megadják magukat - ez esetben golyó vagy kényszermunka vár rájuk - vagy tovább harcolnak, védik Magyarországot és Európát a bestiális megszállókkal szemben.

A február 11-ei kitörést elárulták!
Ennek köszönhetően a Széll Kálmán térnél (ma Moszkva tér) a házak tetejéről géppuska sortűz fogadta a hősöket! Az árulók feltehetőleg a magukat magyar partizánnak nevező csoportból kerültek ki. Az elsősorban katonaszökevényekbol álló cionista gazemberek között sok olyan személyiséget találunk, akik 1989(!) után jelentős szerepet vállaltak a Magyar Köztársaság közéletében, bár a Népköztársaságban is megtalálták a számításaikat.

A rendkívüli veszteségek ellenére 16.000 embernek sikerült elérnie Buda határát, a kitörők között olyan derék magyarok verekedtek, mint a legendás rongyos gárda vezetője, Prónay Pál és emberei. A Pilisben húzódó magyar-német csapatokhoz végül csak 700 katonának sikerült eljutnia. A többiek fogságba estek vagy hősi halált haltak. Az orosz megszállók a sebesültekkel brutális, kegyetlen módon végeztek. Nem volt kegyelem.

A Hősökre való méltó emlékezés illetve a történelmi igazságtétel közös kötelességünk! A Budapestet, Magyarországot és Európát védő katonák hősök voltak. Emlékezzünk rájuk kegyelettel, hiszen a katona parancsot teljesített a kommunizmus elleni önvédelemi küzdelemben!